Mandi: Az álcázás nagymesterei

Alan Snow - A vaszoknis ember
(Doboztrollok 2.)

A februári témánk az álarcok, maszkok, az álruhák. Kik értenének ehhez a legjobban, ha nem a doboztrollok, akik űzöttek, és egyetlen álcájuk, ha haszontalan kartondoboznak mutatják magukat.

A mókás azonban a regény változatban mégiscsak az, amikor nem a doboztrolloknak kell magukat álcázniuk, hanem az embereknek. Több könyvben látunk rá példát, hogy beöltöznek másnak, hogy elosonjanak a rosszfiúk orra előtt. Itt olyan lénynek álcázzák magukat az emberek, akik nem érdemlik meg a rendőrség (a fenti hatalom) figyelmét, ártalmatlannak tekintik őket, vagy annyira alacsony szintűnek, hogy szóra sem érdemesek.

Több szereplő választ egyébként más küllemet a könyvben, mint ahogy valójában kinéz...

"Suvasz valójában nem más, mint Madam Frufru... álruhában. Az egész könyv tulajdonképpen arra épül, hogy mindenki elrejti magát valahogy, és ezzel menti meg magát. Madam Frufru ugyanis divatot teremt, bármit csinál, így tudja Suvasz eladni a számára már fölöslegessé vált (kihasznált) lényeket. Hőseink doboztrollá változnak, hogy megszökjenek a hatóság orra elől, és eljussanak Alantvilágba Sajthidáról, ahol üldözik őket.
A könyv legnagyobb tanulsága, hogy nincs egyenlőség. Azok, akik nem úgy néznek ki, mint mondjuk egy átlag ember, az kénytelen rejtőzködni, álcázni magát és Alantvilágban bújkálni. Nem védi őket a felszínen a hatóság, és még az sem segít rajtuk, ha egy ügyvéd vagy bíró (értsd: nagyhatalmú ember) a barátjuk. Egyszerűen elítélik őket, mert mások, és annak van szava, aki hasonszőrű. Az, aki jó csapatot választ, könnyen jut előre, és egyszerűen sebezhetetlen. "

Hogy milyen is maga a könyv és a sorozat?


Részletek a könyvről a Mandi könyvtára blogon
Previous
Next Post »